Az írek,
megtérésük után (VI. sz.) kisméretû kõ-, illetve fatemplomokat építettek.
Ezek elé kõbõl készült magas kereszteket állítottak, melyek
megtérésüket
jelezték.
Magasságuk az 5-6 m-t is elérte és kettos célt szolgált:
- jelezte a hívõk találkozóhelyét
- jelölte a kolostor területének határát.
A keresztek mellett
imádkoztak és áhítatot tartottak a hívõk. Dombormûvek figyelhetõk
meg rajtuk, amelyek eleinte bibliai történeteket ábrázoltak. A X. században
azonban már a megfeszített Krisztus látható a középpontban. Írországban
egészen
a XII. század közepéig állítottak magas kõkereszteket.
Litvániában csak
a XIV. század végén nyílt lehetõség a katolikus egyház folyamatos
munkájára. A litvánok hosszú évszázadokon keresztül ragaszkodtak katolikus
hitükhöz, és ennek jeleként rendkívül sok keresztet állítottak. Ez a ragaszkodás
napjainkban is megfigyelhetõ. Ennek megnyilvánulásai a kommunista
diktatúra
idején felállított keresztek, amelyekkel tiltakozásukat fejezték ki az
egyház
elnyomása ellen.
A XVI. században
megjelentek a reformáció gondolatai, melyek magukkal hozták
katolikus részrõl az ellenreformációt. Ez utóbbi sikerének jeleként új
templomokat építettek.
Emellett vidéken megjelentek a reformáció ágazatai által elhódított területek
visszahódítására irányuló jelek:
- szobrok, keresztutak, keresztek, stb.
A késõ középkorban és újkorban
mély kegyességi érzés hatása érezhetõ, mert
imádkozáshoz és áhítathoz a szabad ég alatt állítottak fel kereszteket.
Ez a szokás érvényben volt Közép- és Nyugat-Európa minden országában.
A XVII-XVIII. században egyre több okból állítottak fel kereszteket:
- összedõlt
templomok, kolostorok emlékére
- csaták és más, vallásosan értelmezett események emlékére
-
vezeklésként az elkövetett bûntettekért
- fogadalom teljesítése céljából
-
emlékeztetõ jelként nevezetes eseményeknél
-
gonoszûzés céljából
A XVIII. század végén már nem tekintették a hegyeket a szellemek és démonok
lakóhelyének, ezért egyre jobban vonzották a turistákat. Ekkor terjedt el az
is, hogy az Alpok és a Német- Középhegység jelentosebb csúcsain gipszkereszteket állítottak
fel.
Keresztállítás Magyarországon
Magyarországon
szabadtéri keresztek állításáról a középkor óta beszélhetünk.
Ezt támasztják alá a soproni levéltár adatai, mely szerint már a XV. és
XVI. században a környékbeli falvakban gyilkosságok színhelyén úgynevezett
engesztelõ kereszteket állítottak fel.
Egyes kutatások szerint az útmenti keresztek a középkori templomok, monostorok
keresztjeinek mintájára épültek. A család földjén állították fel és -
mint a templomok, monostorok keresztjeit - oltalmazó és felajánló céllal.
A középkorban
leginkább gonoszûzés céljából állítottak fel kereszteket. Valószínû,
hogy a reformáció korából ismert képrombolásnak sok ilyen emlék esett áldozatul.
Egyes vélemények szerint a ma álló keresztek között már nem találhatunk
olyat, amelyet a XVIII. századnál korábban létesítettek. Mások szerint
az ország területén
még található egy középkori kereszt, Magyarcsanád határában.
A katolikus
megújulás során jezsuita szerzetesek misszionáltak az országban.
A tanítás hatásának megõrzéseként országszerte állítottak fel
kereszteket. Ezeknél a kereszteknél gyakran tartottak búcsúkat, és naponta
jártak
ide imádkozni és énekelni.
Ezeket a kereszteket búcsúval is ellátták, hogy az emberek minél jobban
megszeressék.
A népet ez által
is a kereszt tiszteletére nevelték. Ehhez járult még
az esti harangszó figyelmeztetõ szava is.
Gyakran elofordult,
hogy a bûnbánati körmenet alkalmával körbevitt kereszteket állították
fel a földek végébe, falu szélére, utak mentén, stb. a természeti csapások és
károk ellen.
A XVIII.
században megtörtént a jobbágyfelszabadítás. Ezután már a parasztság
is rendelkezett anyagiakkal, amelybõl kereszteket tudtak állítani. Így
ebben az idõben vált gyakorivá ez a szokás.
1739-ben, nagy pestisjárvány pusztított, amely akadályozta a missziók
megtartását.
A feljegyzésekbõl
azonban megtudjuk, hogy ennek ellenére 23 magas keresztet
emeltek. Azokat a kereszteket, amelyeket évtizedek óta elzárva õriztek
a templomokban, fáradságot nem kímélve elvitték a jezsuita atyákhoz,
akik megáldották. Ezeket
- visszatérve - nyilvános helyeken állították fel.
A XIX. század
második felében készültek az úgynevezett palóckeresztek,
melyek sok esetben kiemelkedõ népmûvészeti értékûek.
Az Alföldön a tanyasi iskolák kiépülésével terjedt el leginkább a keresztállítás
gyakorlata, míg századunkban a világháború hatására állítottak fel sok
feszületet.
Vissza a lap tetejére>>>
A kereszt anyaga
A
keresztek anyaga és formája sok mindentõl függött:
-
az azon a területen élõ nép kultúrája, hagyománya
-
a környék nyersanyagai és felhasználása lehetõség szerint
Ezért a keresztek anyaga koronként és területenként változott.
Fakereszteket
elsõsorban falvakban, kõkereszteket pedig városokban állítottak
fel. A polgárosodás ütemében azonban
egyre elterjedtebb lett a falvakban is a kõkeresztek állítása.
Kezdetben kõbõl és fából munkálták meg a kereszteket, késõbb
viszont kedveltté vált
a mûkõ és az öntöttvas is. A korpusz anyaga is változott:
Készítettek
fából,
bádoglemezbõl, mûkõbõl, öntöttvasból vagy
más ritka
anyagból.
A legõsibb
kõkeresztek Erdélyben találhatóak, melyek sokban hasonlítanak
a középkori kõkeresztekhez. Ezeket egy tömbbõl faragták
ki, és
rendszerint henger vagy hasáb alakú magas kõoszlop tetejére állították
fel.
Kõkereszteket
találhatunk a német ajkú települések határaiban is. Itt
is megfigyelhetõ a magas talapzat, amelyre feliratot tettek. Ez a felirat árulkodik
az állíttató nevérõl,
az állítás idejérõl és néha okáról. Ezeken a területeken 2 darabból
faragták
ki a kereszteket: egyik darab volt a vízszintes szár a Krisztus alak
fejével és
2 kezével, a másik a függõleges szár az alak testével és lábaival.
A keresztek
egy másik típusa Keszthely környékén található. Ezen a területen
terjedt el az 1860-as, 1870-es években, hogy házaspárok az utak mentén,
vagy házuk elõtt fogadalmi kereszteket állítottak. Ezekre a keresztekre
a magas talapzat jellemzõ, mely felfelé lépcsõzetesen keskenyedik.
Ezen áll
a felirat és
Mária, esetleg más védõszent szobor vagy dombormû alakja. A magas talapzathoz
viszonyítva a kereszt és a korpusz aránylag kicsi.
A fakeresztek egyik típusa, a már említett palóckereszt, melyet lapos
faragások
díszítenek. Az általában növényi díszítések között kehely, úrmutató és
egyéb
liturgikus tárgyak faragásait találhatjuk meg.
Szegeden és
környékén is gyakran elõfordul a keresztek egyik nagy csoportja:
a bádogkorpuszos keresztek. Bádogkorpuszt általában fakereszteken találhatunk,
de idõnként elõfordul kõkereszteken is. A keresztszárat
rendszerint keményfából
készítették. Magasságuk általában 3-4 m volt, de egyes területeken elõfordult
az 5 m-en felüli magasság is. A bádogkorpuszt legtöbbször bádogos, néha
kovácsmester
készítette el. Az alakot maga a mester vagy ügyesebb, rajzolni tudó falubeli,
néha hivatásos festõ festette ki.
Kõkereszteket
rendszerint olyan helyeken állítottak, ahol volt a környéken
megfelelõ alapanyag. Természetesen akadt más alapanyaggal rendelkezõ
területeken
is kõkereszt, de ezeket inkább vagyonos családok állították. Fából
elvileg bárhol állíthattak keresztet, így ezek helyét nehezebb meghatározni.
A fa elkorhadt, és
ez által eltûnt a kereszt is. Jobb esetben újat állítottak a helyére,
gyakran kõbõl.
Vissza a lap tetejére>>>
A
kereszt díszítése
A
keresztszárakat gyakran festették, színezték. Sok esetben már csak a nyersfa
színe látható. Ezeknél a kereszteknél nehéz megállapítani, hogy eredetileg
is ilyen volt-e, vagy az idõjárás koptatta le a festéket.
Több célt szolgált a festés:
-
egyrészt védte a fát az idõjárási viszontagságoktól
-
másrészt díszítõ szerepet töltött be:
tagolta a keresztszárakat, kiemelte
a faragott díszítéseket és feliratokat.
Leggyakrabban
a barna és zöld különbözõ árnyalatait alkalmazták. A keresztek
festése megfigyelhetõ a kõkereszteknél is.
Leginkább csak a hangsúlyozott helyeket festették be: a hajat, a szakállat és
a töviskoronát barnára, az oldalsebet pirosra.
Az idõjárás
elleni befestés általában nem érte el a célját. A többrétegû
festék
ugyanis megakadályozta a fa, vagy kõ szellõzését és ez által
elõsegítette
a pusztulást.
Faragott
díszítéseket leginkább a kereszt függõleges szárán és a keresztet
tartó oszlopon találhatunk. Az ilyen kereszteken a XVIII-XIX. sz. mûvészeti
stílusainak hatását is érezhetjük.
Gyakori díszítõelemek
a növényi motívumok (pl.: rozmaring ág) illetve
a liturgikus tárgyak (pl.: kehely).
A kereszteket
idõnként tetõvel borították. Ma már nem dönthetõ el, hogy
a tetõ nélküli keresztek eredetileg is így álltak-e, vagy az évek
folyamán
tûnt el a "disz". A tetõ lehetett deszka-, zsindely- vagy
bádogtetõ.
20-25 cm széles,
hossza pedig a kereszt szárainak hosszától függõen 1,5-2 méter.
Ismertek a csúcsos, félköríves tetõk és ezek változatai kúp alakú,
esetleg félköríves
tetõk és ezek változatai.
A bádogtetõ lehetõséget
nyújtott a bádogos mesternek, hogy szakmai ügyességét
megmutassa, ezért elég ritka a minden disz nélküli, egyszerû félköríves
tetõ. Ezek a díszítések részben ornamentális jellegûek és
magához
a lemezhez kapcsolódnak,
másrészben azonban figurálisak és a kereszt szárain található faragott
díszítéseket
ismétlik, idõnként bõvitik. Néhol pléhcsengettyûket akasztottak
a bádogtetõre,
a gonosz elûzése céljából.
Bádogdíszítéseket
találhatunk a kereszt szárain is, elsõsorban Erdély
területén.
Ezek lehetnek a nap és a hold megformázásai, vagy Krisztus kínzóeszközeinek ábrázolásai.
Általában az INRI felirat alapanyaga megegyezik a korpusz anyagával.
Formája változatos:
-
egyik részük kibontott, álló vagy fekvõ irattekercsre emlékeztet,
-
de elõfordulnak különbözõ geometriai formák is.
A kereszt központi része a korpusz, és az ennek lábánál található ábrázolások.
Ennek kialakítása volt a legnehezebb, mert összhangban kellett lennie
a fej tartásának és arckifejezésének a kéz és a láb tartásával, valamint
a test helyzetével.
A korpusz
megjelenése az apró részletek kidolgozásától függõen változatos
lehet:
- a kar mindig kitárt, de ennek mértéke változó
- Az ujjak mereven kinyitva, vagy szorosan ökölbe zárva vannak
- a lábak egymáson, vagy egymás mellett helyezkednek el
-
a fej jobbra, esetleg balra dõl, vagy középen helyezkedik el
-
az ágyékkötõ megkötése is változatosan jelenik meg:
- jobboldali megkötés, baloldali megkötés, esetleg szimmetrikusan, mindkét
oldalon meg van kötve
-
a test ritkán S alakban meghajlik, de leggyakrabban szimmetrikus elrendezésû.
Ezek alapján
két fõ típus különböztethetõ meg:
- oldalt hajtott fejjel, lógó vagy enyhén meghajlott testtel a halott
Krisztust ábrázolják
-
szembenézõ arccal, "lebegõ" testtartással az élõ Krisztust ábrázolják
Elõfordul
a mellkas mintázása is: néha csak enyhén bemélyített részek
jelzik a bordákat, máskor azonban vízszintes és függõleges barázdákat
figyelhetünk
meg. Ez utóbbi által elvontabb, drámaiabb lesz a Krisztus alak ábrázolása.
Magyarországon
elterjedt volt a Mária-kultusz. Ennek köszönhetõek a talapzaton álló Mária-szobrok és
néhol a talapzat elejébe mélyített piéta.
Megfigyelhetõ
még a kereszteken szentek ábrázolása, mely esetleg az adott
hely védõszentjének "tiszteleg".
A mesterek
ezeknek a szobroknak a kidolgozásakor tesznek tanúságot ügyességükrõl. Ábrázolásuk
változó. Leggyakrabban megfigyelhetõk:
-
lehajtott vagy felfelé tekintõ fej
- összekulcsolt kéz
- zártság
- aprólékos kidolgozás
Igényes megformálásukkal és stílusukkal szerves tartozékai az útmenti
kereszteknek.
Vissza a lap tetejére>>>
Szokás- és hagyományvilág
A keresztek többsége útkeresztezodés mellett vagy egy birtok
végében áll. Elõfordulnak
azonban máshol is. Ily módon megkülönböztethetünk olyan kereszteket, amelyek:
-
templom vagy temetõ területén állnak
-
utak mellett vagy útkeresztezõdésben állnak. Némelyik ma már magányos,
elhanyagolt, de valaha sokat használt út haladt mellette.
- egy család birtokán álltak, esetleg még ma is a birtok területén állnak.
Ez a szokás e században terjedt el.
-
régi tanyasi iskolák mellett álltak Ha a kereszt útban volt, vagy új
keresztet kellett állítani a régi tönkrement kereszt helyére, gyakran
elõfordult, hogy eredeti helyérõl eltávolították, az építményt.
A keresztek nagy részét fogadalomból vagy hálából emelték, esetleg régi
szerencsétlenségek
emlékeként. A keresztek egy részét magánszemély vagy család állíttatta,
más
esetekben azonban több személy vagy család, esetleg egy egész faluközösség
fogott össze.
A keresztek elnevezése is többféle lehet. Kaphatták nevüket:
- az állíttató/k/ról
-
a területrõl, ahol állnak
- az útról, amely mellett állnak
-
az iskoláról, amely elõtt állnak
- valamelyik megjelenési sajátosságukról
Ha a keresztet
nem védett területre, vagyis nem templom és temetõ területére állították,
akkor gyakran kerítéssel vették körül, amely egyrészt védte a keresztet
a legelészõ állatoktól,
másrészt figyelmeztette az arra járókat a hely szent voltára. Ez a kerítés általában
80-120 cm magas volt és 2x2 méteres területet fogott közre. Rendszerint
dísznövényeket ültettek
erre a területre, és idõnként a kerítésen kívülre is, vagy magas
fákkal
vették
körbe a területet.
Népi szokásjog
szerint a kereszt és a körülötte lévõ kis kert az egyház
tulajdona volt, bár telekkönyvileg vagy más írásbeli megegyezésben nem írták át.
A kereszt
körüli területet az állíttató család vagy közösség, fõleg az
eladó lányok gondozták.
Õk
vitték a virágokat és az õ feladatuk volt, hogy minden nyári szombaton és
a jeles ünnepeken virágcsokrot tegyenek a feszület lábához.
Az alapító család kihalása, esetleg elköltözése után a környéken lakók
viselték
gondját a keresztnek és környékének.
A feszület
felszentelése nem volt magától értetõdõ. Csak akkor történt
meg, ha az állíttató alapítványt tett, amibõl a létesítményt fenn
tudták
tartani. A felszentelés ünnepélyes keretek között történt: bemutattak
a helyszínen egy
szentmisét, prédikációval.
A felszentelés után vendégséget tartottak. Egyes családok a felszentelés évfordulóját
is ilyen keretek között ünnepelték meg.
Az útmenti és
temetõi feszületek, a régi falusi nép életében jelentõs
szerepet játszottak. Ezt mutatják a hozzájuk fûzõdõ szokások.
Az új
kereszteknek Szegeden keresztapát és keresztanyát választottak. Az õ
feladatuk volt, hogy az állíttatók
mellett és azok elköltözése vagy halála után gondozzák a keresztet. Évente
több alkalommal is felkeresték.
-
mindenszentekkor egyénileg keresték fel. Ilyenkor virágot és koszorút
vittek, este pedig gyertyát gyújtottak a keresztnél. Baranyában 1-2 pénzdarabot
is tettek a talapzatra. Ez a halottak napi alamizsnaosztásra vezethetõ
vissza. Ekkor volt szokás - szintén Baranyában fogadalomból felöltöztetni
a Mária-szobrokat.
- áldozócsütörtök
hetében hétfõn, kedden és szerdán körmenetben mentek
a keresztekhez imádkozni. Ilyenkor az emberek, papjuk vezetésével, kereszttel és
lobogókkal
harangzúgás közben egyik kereszttõl a másikig haladva megkerülték
a határt.
Ennek a 3 napnak a neve is mutatja a népi szokást: keresztjáró napok.
Az ünnep
gyökere a középkorba nyúlik vissza, valószínûleg egy misztériumjáték
részének
továbbélése - Jézus kivezeti tanítványait az Olajfák hegyére.
- néhol a búzaszentelés szertartását is keresztek közelében végezték
-
búcsúk
alkalmával csoportosan mentek a keresztekhez, ahol énekeltek és
imádkoztak
Néha nem csak mindenszentekkor, hanem minden jeles ünnepen gyújtottak
gyertyát
a keresztnél.
Rendszeres ünnep
volt a keresztállítás évfordulója. Ilyenkor minden évben
felkeresték
az egyes családok a keresztet. Egyes kereszteknél misét mondtak minden évben,
ugyanazon az ünnepen. Ez az ünnep lehetett az állíttató családfõ nevenapja,
vagy a felszentelés évfordulója stb.
A keresztek
helyei fontos pontok voltak a térképeken. Segítették a tanyavilágban és
a szántóföldeken a tájékozódást. Gyakran ezekrõl kapták nevüket
az egyes tanyadûlõk. A keresztek tisztelete általános volt
a magyar nép
körében.
Az arra járó férfiak
megemelték kalapjukat, míg a nõk keresztet vetettek.
Gyakran imádkoztak elõtte egyénileg, de néha több asszony, esetleg
egy egész
rózsafüzér-társulat kereste fel a falu keresztjeit. Ilyenkor virágot,
koszorút
vittek rájuk, és szükség esetén esõért könyörögtek.
Fontos állomások voltak a búcsújárás útvonalába esett keresztek. Ezeknél
a búcsúsok megálltak imádkozni, énekelni.
A tanyasi
emberek ritkán jutottak el a falusi templomig. Ezért számukra
jó idõben
kereszteknél, rossz idõben tanyasi iskolák épületében tartottak
vasárnapi
szentmisét,
mely után az összegyûltek bált rendeztek. Ezek voltak a misebálak.
Egyes helyeken még ma is szokásban van, hogy a tanyasi emberek számára
környékbeli
kereszteknél
mondanak misét vasárnap. (pl.: Röszke, Domaszék)
Vissza a lap tetejére>>>
Keresztekhez
fûzõdõ hiedelemvilág
A nép meghatározott célokkal emeltetett kereszteket.
A kereszt
jele minden féle felhasználásban gonoszûzõ célú. A szántóföldeken,
szõlõkben és keresztutakon felállított keresztek a pogány
istenszobrok keresztény átalakításai.
Természeti
csapásoktól, férgektõl, madaraktól, tolvajoktól óvja a termést,
bajtól a falut és az útonállót, távol tartja a gonoszt, a betegséget, és
gyógyít.
Szegeden
naplemente után a siratóasszony keresztet helyezett a halott
mellére,
míg szintén Szegeden az új házba mindig a keresztet vitték be legelõször.
Más területeken
is megfigyelhetõ a kereszt, gyógyító hatásába vetett
hit. Egyes helyeken a gyógyító hatást nem az egész keresztnek tulajdonították,
csak egyes részeinek. Ezekbõl a részekbõl aztán az emberek
igyekeztek egy parányit
megszerezni. Más hiedelmek is voltak, melyek szerint a betegséget át
lehetett hárítani a keresztre, és ez által az illetõ meggyógyult.
A köhögõs
beteg a magán viselt kék szalagot az út menti keresztre kötözte,
míg a nyavalyatörõs a temetõi keresztre csavarta az inget.
A néphit
szerint az útkeresztezõdéseknél vannak a rosszak és bûbájosok,
akik arra várnak, hogy az arra haladókat megronthassák. Ezért nem véletlen,
hogy sok keresztet állítottak az utak keresztezõdéséhez.
A keresztjáró napoknak is megvolt a maga célja. Ezáltal akarták az emberek
biztosítani a föld jó termését, és a természeti csapások elhárítását.
Éppen ezért Szeged környékén csak a 3 napos körmenet után fogták be az állatokat
a munkába.
(Forrás: "Útmenti keresztek" Szakdolgozat 1999. Írta: Ábrahám Ildikó)
1988-ban szentelték fel, hogy a második világháború röszkei áldozatainak állítson emléket.
Helye: |
Röszke Templom |
Anyaga: |
bronz korpusz |
Méretei(cm): |
347x190 |
Felirata: |
A háború, a fasizmus áldozatai
Akik a II. világháború sok millió
áldozatával együtt
vesztek el 1939.IX.1 és 1945.V.5.
között
a népek nagy harcában.
Aki olvasod nevüket,
imádkozzál értük.
És azért, hogy soha
többé ne legyen háború. |
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke
II. kerület 129.
|
Anyaga: talapzat:
oszlop:
oszlopfõ:
kereszt:
korpusz:
INRI:
|
tégla
tégla
beton
öntöttvas
öntöttvas
öntöttvas
|
Méretei (cm):talapzat:
oszlop:
oszlopfõ:
kereszt:
|
98x93x22
133
50x48
162 - 55
|
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke,
Fenyves erdõ mellett
|
Anyaga: talapzat:
oszlop:
kereszt:
korpusz:
|
beton
márványutánzat
márványutánzat
öntöttvas
fehérre festve
|
Méretei (cm):talapzat:
oszlop:
oszlopfo:
kereszt:
|
49x68x30
92
30x44
110 - 49
|
Felirat: |
Az Isten dicsõségére
1897.év deczemberhó 14. 17.21 iknapjain Vörhenyben
elhunyt Ilonka, Mariska és Örzsike feledhetetlen kis
lánykáik emlékezetére emeltették
a szülök Szeged 1898 aug.15.
Bokor Pál, Gajdacsy Ilonka
|
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke, Felszabadulás u. l.sz. ház
után |
Anyaga: talapzat:
oszlop:
kereszt:
korpusz:
|
beton
mûkõ
mûkõ
öntöttvas |
Méretei (cm): talapzat:
oszlop:
oszlopfo:
kereszt:
|
100x76x70
151
50x52
112 - 62
|
Felirat: |
Isten dicsoségére emeltette
Szekeres Ferencz és neje
Takács Viktor 1922
(fehér márványutánzat)
|
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke |
Anyaga: talapzat:
oszlop:
kereszt:
korpusz:
INRI
Mária
|
beton
mûkõ
mûkõ
mûkõ
mûkõ
gipsz |
Méretei(cm) talapzat:
oszlop:
oszlopfö:
kereszt:
|
162x200
153
100x134
168 - 128 |
Kerítés: |
Drótháló 350x380x120 cm
|
Felirat: |
Köszönjük Szûzanyánk
A te segítségedet
Kiri Antal és neje
Továbbra is segíts
Szûzanyánk
Kiri Ferenc és neje
Emberé a munka Istennél az áldás Sebök
Imre és
neje
Isten dicsöségére
emeltette
a világháborúból hazatérése emlékére
Kiri István és neje Masa Gizella
Szeretetböl hozzájárultak
Kiri Miklós és neje
VérJózsef és neje
Nagy Illés és neje
Kiri Imre és neje
Német Józsefés neje
Ördög Imre és neje
1948
(fehér márványtáblák) |
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke, II. kerület 147. |
Anyaga:
kereszt:
korpusz:
INRI:
|
fa
öntöttvas ezüstre festve
öntöttvas
feketére festve |
Méret (cm):kereszt: |
260 - 93 |
Megjegyzés: |
A fénykép készítése óta
tetõ kerûlt a kereszt fölé. |
Felirat: |
Alitatott 1933
Ujitatott 1994 |
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke, Felszabadulás
u. 195.sz. |
Anyaga: talapzat:
oszlop:
kereszt:
korpusz:
Mária:
|
beton
mûkõ
öntöttvas feketére festve
öntöttvas aranyra festve
öntöttvas ezüstre festve
|
Méretei (cm): talapzat:
oszlop:
oszlopfo:
kereszt: |
129x131x11
172
40x40
158 - 70 |
Kerítés: |
Vaskerítés 240x275 145 cm |
Felirat: |
Isten dicsõségére
építette
Röszke lelkes
lakossága
1899
augusztus 15-én
Felujítatta
az egyházközség
1930
( ezüstre festett öntöttvas )
( bevésve )
|
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke, II. kerület 50. |
Anyaga: talapzat:
oszlop:
kereszt:
korpusz:
INRI: |
tégla
beton
beton
mûkõ
mûkõ |
Méretei (cm): talapzat:
oszlop:
oszlopfõ:
kereszt:
|
148x151x14
105
40x40
185 - 80
|
Kerítés: |
Drótháló 331x337x90 cm |
Felirat: |
Áld meg határunkat emeltette:
Röszke Feketeszél Függ. Kisg. ifjusága és
lakossága 1947
|
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke, Az E75-ÖS út
mentén található röszkei
szennyvíztisztítótól 1 km-re |
Anyaga: talapzat:
oszlop:
kereszt:
korpusz:
INRI:
|
mûkõ
mûkõ
mûkõ
öntöttvas, színesre festve
bevésve
|
Méretei(cm): talapzat:
oszlop:
oszlopfo:
kereszt:
|
82x82x35
108
75 x 70
130 - 80 |
Kerítés: |
Drótháló 200x200x105 cm |
Felirat: |
Jézus vérzõ szent szíve
oltalmazd
határunkat
Készült 1917-ben
felújította
1969-ben
a
környék lakossága
|
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke, Felszabadulás u.
27/A számú házzal
szemközt levö oldalon, egy kis domb tetején |
Anyaga: Kereszt: |
Fa korpusz |
Méretei (cm): Kereszt: |
255 - 118 |
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke |
Anyaga: talapzat:
oszlop:
kereszt:
korpusz:
INRI:
Mária:
|
tégla
tégla
öntöttvas feketére festve
öntöttvas ezüstre festve
öntöttvas feketére festve
öntöttvas ezüstre festve
|
Méretei(cm): talapzat:
oszlop:
oszlopfõ:
kereszt:
|
91x78x26
120
33x52
178 - 58
|
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke,
IV. ker. 436.
|
Anyaga: kereszt:
INRI:
Mária: |
fa
alumínium szürkére festve
alumínium szürkére festve |
Méretei(cm): kereszt: |
424 - 130 |
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke, III.ker.314. |
Anyaga: talapzat:
oszlop:
kereszt:
korpusz:
INRI: |
mûkõ
mûkõ
mûkõ
öntöttvas fehérre festve
öntöttvas fehérre festve
|
Méretei (cm): talapzat:
oszlop:
oszlopfo:
kereszt:
|
92x107x50
133
65x70
271 - 140
|
Kerítés: |
Drótháló 358x370x110 cm |
Felirat: |
Isten dicsõségére emeltette
ezen keresztet Börcsök István életének
84 ik évében
1889 ikév november loán
(bevésve) |
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke, III. 250.ház melleti óvoda
elõtt |
Anyaga: talapzat:
oszlop:
oszlopfo:
kereszt:
korpusz:
INRI:
|
tégla
tégla
beton
öntöttvas
öntöttvas
öntöttvas
|
Méretei (cm): talapzat:
oszlop:
oszlopfõ:
kereszt:
|
103x100x20
125
49x49
144 - 50
|
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke temetõ |
Anyaga: talapzat:
oszlop:
kereszt:
korpusz:
INRI:
|
beton
mûkõ
mûkõ
öntöttvas szürkére festve
öntöttvas szürkére festve
|
Méretei (cm): talapzat:
oszlop:
oszlopfõ:
kereszt:
|
139x162x40
110
60x30
215 - 96
|
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke, templom |
Anyaga: talapzat:
oszlop:
kereszt:
korpusz:
INRI:
|
mûkõ sárgásbamára
festve
mûkõ sárgásbamára festve
mûkõ
sárgásbamára
festve
öntöttvas szürkére festve
bevésve |
Méretei (cm): talapzat:
oszlop:
oszlopfõ:
kereszt:
|
99x100x15
150
71x81
245 - 50
|
Felirat: |
Isten dicsõségére
emeltette Röszke
lelkes lakossága
1883 ik év Márczius hó 19-én
(bevésve)
|
Megjegyzés: |
A tanító lakása elõl került
a templom elé. |
Vissza a lap tetejére>>>
Helye: |
Röszke, temetõ |
Anyaga: kereszt:
korpusz:
|
fa
fa |
Méretei (cm): kereszt:
|
390-190 |
Megjegyzés: |
A korpusz fából készült,
a természetben megtalálható formában, nem
formára vágva. |
Vissza a lap tetejére>>>
Megjegyzés: |
A kereszt, másnéven a "Farkashegyi kereszt" az 1990
-es évek elejéig létezett, illetve volt megtalálható.
Sajnos az elenyészeté lett. |
<<< Vissza
az elözõ oldalra Vissza
a lap tetejére>>>