Keresztek

Az útmenti kereszt fogalma

Keresztállítás Európában

Keresztállítás Magyarországon

A kereszt anyaga

A kereszt díszítése

Szokás- és hagyományvilág

A keresztekhez fûzödõ hiedelemvilág

Útszéli keresztek Röszkén

Röszke térképe keresztekkel

 

Az útmenti kereszt fogalma 

          Útmenti keresztnek nevezzük mindazokat a szabadtéri kereszteket, vallásos jelképeket, amelyek nem az egyház liturgikus cselekményeinek színhelyén - templom, temetõ, kálvária - állnak.
          A keresztek csoportján belül megkülönböztetünk feszületeket, amelyeken mindig ott függ Krisztus teste.
          Ilyen építményeket nemcsak útszéleken találhatunk, hanem más hangsúlyos vagy nevezetes helyeken is. Elõfordulnak folyók partján, mezõk, dulok kezdetén, falu szélén, balesetek, esetleg katasztrófák helyén stb.
          A kereszteket falusi mesterek, ügyes kezû parasztok, esetleg kõfaragást is tanult emberek készítették.
          Külsõ megjelenésüket több tényezõ befolyásolta:
                    - hivatalos egyházi mûvészet
                    - mesterségbeli hagyományok
                    - befogadó emberek kultúrája
          Fontos, hogy ezeket az emlékeket - mivel a szabad ég alatt állnak - nem készíthették bármilyen anyagból. Ezeknek idõt álló építményeknek kellett lenniük. Az apró formák és részletek alapos megmunkálása is fölösleges volt, mert az idõ vasfoga úgyis eltüntette, elmosta mindezt. Az útszéli kereszteket nem az egyház állította, hanem a hívek. Így ezek minden költségét is õk állták.

Vissza a lap tetejére>>>


Keresztállítás Európában

           Az írek, megtérésük után (VI. sz.) kisméretû kõ-, illetve fatemplomokat építettek. Ezek elé kõbõl készült magas kereszteket állítottak, melyek megtérésüket jelezték. Magasságuk az 5-6 m-t is elérte és kettos célt szolgált:
- jelezte a hívõk találkozóhelyét
- jelölte a kolostor területének határát.
          A keresztek mellett imádkoztak és áhítatot tartottak a hívõk. Dombormûvek figyelhetõk meg rajtuk, amelyek eleinte bibliai történeteket ábrázoltak. A X. században azonban már a megfeszített Krisztus látható a középpontban. Írországban egészen a XII. század közepéig állítottak magas kõkereszteket.
          Litvániában csak a XIV. század végén nyílt lehetõség a katolikus egyház folyamatos munkájára. A litvánok hosszú évszázadokon keresztül ragaszkodtak katolikus hitükhöz, és ennek jeleként rendkívül sok keresztet állítottak. Ez a ragaszkodás napjainkban is megfigyelhetõ. Ennek megnyilvánulásai a kommunista diktatúra idején felállított keresztek, amelyekkel tiltakozásukat fejezték ki az egyház elnyomása ellen.
          A XVI. században megjelentek a reformáció gondolatai, melyek magukkal hozták katolikus részrõl az ellenreformációt. Ez utóbbi sikerének jeleként új templomokat építettek. Emellett vidéken megjelentek a reformáció ágazatai által elhódított területek visszahódítására irányuló jelek:
                    - szobrok, keresztutak, keresztek, stb.
          A késõ középkorban és újkorban mély kegyességi érzés hatása érezhetõ, mert imádkozáshoz és áhítathoz a szabad ég alatt állítottak fel kereszteket. Ez a szokás érvényben volt Közép- és Nyugat-Európa minden országában.
          A XVII-XVIII. században egyre több okból állítottak fel kereszteket:
                    - összedõlt templomok, kolostorok emlékére
                    - csaták és más, vallásosan értelmezett események emlékére
                    - vezeklésként az elkövetett bûntettekért
                    - fogadalom teljesítése céljából
                    - emlékeztetõ jelként nevezetes eseményeknél
                    - gonoszûzés céljából
          A XVIII. század végén már nem tekintették a hegyeket a szellemek és démonok lakóhelyének, ezért egyre jobban vonzották a turistákat. Ekkor terjedt el az is, hogy az Alpok és a Német- Középhegység jelentosebb csúcsain gipszkereszteket állítottak fel.

Vissza a lap tetejére>>>


Keresztállítás Magyarországon

          Magyarországon szabadtéri keresztek állításáról a középkor óta beszélhetünk. Ezt támasztják alá a soproni levéltár adatai, mely szerint már a XV. és XVI. században a környékbeli falvakban gyilkosságok színhelyén úgynevezett engesztelõ kereszteket állítottak fel.
          Egyes kutatások szerint az útmenti keresztek a középkori templomok, monostorok keresztjeinek mintájára épültek. A család földjén állították fel és - mint a templomok, monostorok keresztjeit - oltalmazó és felajánló céllal.
          A középkorban leginkább gonoszûzés céljából állítottak fel kereszteket. Valószínû, hogy a reformáció korából ismert képrombolásnak sok ilyen emlék esett áldozatul. Egyes vélemények szerint a ma álló keresztek között már nem találhatunk olyat, amelyet a XVIII. századnál korábban létesítettek. Mások szerint az ország területén még található egy középkori kereszt, Magyarcsanád határában.
          A katolikus megújulás során jezsuita szerzetesek misszionáltak az országban. A tanítás hatásának megõrzéseként országszerte állítottak fel kereszteket. Ezeknél a kereszteknél gyakran tartottak búcsúkat, és naponta jártak ide imádkozni és énekelni.
          Ezeket a kereszteket búcsúval is ellátták, hogy az emberek minél jobban megszeressék.
          A népet ez által is a kereszt tiszteletére nevelték. Ehhez járult még az esti harangszó figyelmeztetõ szava is.
          Gyakran elofordult, hogy a bûnbánati körmenet alkalmával körbevitt kereszteket állították fel a földek végébe, falu szélére, utak mentén, stb. a természeti csapások és károk ellen.
          A XVIII. században megtörtént a jobbágyfelszabadítás. Ezután már a parasztság is rendelkezett anyagiakkal, amelybõl kereszteket tudtak állítani. Így ebben az idõben vált gyakorivá ez a szokás.
          1739-ben, nagy pestisjárvány pusztított, amely akadályozta a missziók megtartását.
          A feljegyzésekbõl azonban megtudjuk, hogy ennek ellenére 23 magas keresztet emeltek. Azokat a kereszteket, amelyeket évtizedek óta elzárva õriztek a templomokban, fáradságot nem kímélve elvitték a jezsuita atyákhoz, akik megáldották. Ezeket - visszatérve - nyilvános helyeken állították fel.
          A XIX. század második felében készültek az úgynevezett palóckeresztek, melyek sok esetben kiemelkedõ népmûvészeti értékûek.
          Az Alföldön a tanyasi iskolák kiépülésével terjedt el leginkább a keresztállítás gyakorlata, míg századunkban a világháború hatására állítottak fel sok feszületet.

Vissza a lap tetejére>>>


A kereszt anyaga

          A keresztek anyaga és formája sok mindentõl függött:
                                        - az azon a területen élõ nép kultúrája, hagyománya
                                        - a környék nyersanyagai és felhasználása lehetõség szerint
          Ezért a keresztek anyaga koronként és területenként változott.
          Fakereszteket elsõsorban falvakban, kõkereszteket pedig városokban állítottak fel. A polgárosodás ütemében azonban egyre elterjedtebb lett a falvakban is a kõkeresztek állítása. Kezdetben kõbõl és fából munkálták meg a kereszteket, késõbb viszont kedveltté vált a mûkõ és az öntöttvas is. A korpusz anyaga is változott: Készítettek fából, bádoglemezbõl, mûkõbõl, öntöttvasból vagy más ritka anyagból.
          A legõsibb kõkeresztek Erdélyben találhatóak, melyek sokban hasonlítanak a középkori kõkeresztekhez. Ezeket egy tömbbõl faragták ki, és rendszerint henger vagy hasáb alakú magas kõoszlop tetejére állították fel.
          Kõkereszteket találhatunk a német ajkú települések határaiban is. Itt is megfigyelhetõ a magas talapzat, amelyre feliratot tettek. Ez a felirat árulkodik az állíttató nevérõl, az állítás idejérõl és néha okáról. Ezeken a területeken 2 darabból faragták ki a kereszteket: egyik darab volt a vízszintes szár a Krisztus alak fejével és 2 kezével, a másik a függõleges szár az alak testével és lábaival.
          A keresztek egy másik típusa Keszthely környékén található. Ezen a területen terjedt el az 1860-as, 1870-es években, hogy házaspárok az utak mentén, vagy házuk elõtt fogadalmi kereszteket állítottak. Ezekre a keresztekre a magas talapzat jellemzõ, mely felfelé lépcsõzetesen keskenyedik. Ezen áll a felirat és Mária, esetleg más védõszent szobor vagy dombormû alakja. A magas talapzathoz viszonyítva a kereszt és a korpusz aránylag kicsi.
          A fakeresztek egyik típusa, a már említett palóckereszt, melyet lapos faragások díszítenek. Az általában növényi díszítések között kehely, úrmutató és egyéb liturgikus tárgyak faragásait találhatjuk meg.
          Szegeden és környékén is gyakran elõfordul a keresztek egyik nagy csoportja: a bádogkorpuszos keresztek. Bádogkorpuszt általában fakereszteken találhatunk, de idõnként elõfordul kõkereszteken is. A keresztszárat rendszerint keményfából készítették. Magasságuk általában 3-4 m volt, de egyes területeken elõfordult az 5 m-en felüli magasság is. A bádogkorpuszt legtöbbször bádogos, néha kovácsmester készítette el. Az alakot maga a mester vagy ügyesebb, rajzolni tudó falubeli, néha hivatásos festõ festette ki.
          Kõkereszteket rendszerint olyan helyeken állítottak, ahol volt a környéken megfelelõ alapanyag. Természetesen akadt más alapanyaggal rendelkezõ területeken is kõkereszt, de ezeket inkább vagyonos családok állították. Fából elvileg bárhol állíthattak keresztet, így ezek helyét nehezebb meghatározni. A fa elkorhadt, és ez által eltûnt a kereszt is. Jobb esetben újat állítottak a helyére, gyakran kõbõl.

Vissza a lap tetejére>>>


A kereszt díszítése

          A keresztszárakat gyakran festették, színezték. Sok esetben már csak a nyersfa színe látható. Ezeknél a kereszteknél nehéz megállapítani, hogy eredetileg is ilyen volt-e, vagy az idõjárás koptatta le a festéket.
          Több célt szolgált a festés:
                    - egyrészt védte a fát az idõjárási viszontagságoktól
                    - másrészt díszítõ szerepet töltött be:
                               tagolta a keresztszárakat, kiemelte a faragott díszítéseket és feliratokat.
          Leggyakrabban a barna és zöld különbözõ árnyalatait alkalmazták. A keresztek festése megfigyelhetõ a kõkereszteknél is.
          Leginkább csak a hangsúlyozott helyeket festették be: a hajat, a szakállat és a töviskoronát barnára, az oldalsebet pirosra.
          Az idõjárás elleni befestés általában nem érte el a célját. A többrétegû festék ugyanis megakadályozta a fa, vagy kõ szellõzését és ez által elõsegítette a pusztulást.
          Faragott díszítéseket leginkább a kereszt függõleges szárán és a keresztet tartó oszlopon találhatunk. Az ilyen kereszteken a XVIII-XIX. sz. mûvészeti stílusainak hatását is érezhetjük.
          Gyakori díszítõelemek a növényi motívumok (pl.: rozmaring ág) illetve a liturgikus tárgyak (pl.: kehely).
          A kereszteket idõnként tetõvel borították. Ma már nem dönthetõ el, hogy a tetõ nélküli keresztek eredetileg is így álltak-e, vagy az évek folyamán tûnt el a "disz". A tetõ lehetett deszka-, zsindely- vagy bádogtetõ. 20-25 cm széles, hossza pedig a kereszt szárainak hosszától függõen 1,5-2 méter. Ismertek a csúcsos, félköríves tetõk és ezek változatai kúp alakú, esetleg félköríves tetõk és ezek változatai.
          A bádogtetõ lehetõséget nyújtott a bádogos mesternek, hogy szakmai ügyességét megmutassa, ezért elég ritka a minden disz nélküli, egyszerû félköríves tetõ. Ezek a díszítések részben ornamentális jellegûek és magához a lemezhez kapcsolódnak, másrészben azonban figurálisak és a kereszt szárain található faragott díszítéseket ismétlik, idõnként bõvitik. Néhol pléhcsengettyûket akasztottak a bádogtetõre, a gonosz elûzése céljából.
          Bádogdíszítéseket találhatunk a kereszt szárain is, elsõsorban Erdély területén. Ezek lehetnek a nap és a hold megformázásai, vagy Krisztus kínzóeszközeinek ábrázolásai. Általában az INRI felirat alapanyaga megegyezik a korpusz anyagával.
          Formája változatos:
                    - egyik részük kibontott, álló vagy fekvõ irattekercsre emlékeztet,
                    - de elõfordulnak különbözõ geometriai formák is.
          A kereszt központi része a korpusz, és az ennek lábánál található ábrázolások.
          Ennek kialakítása volt a legnehezebb, mert összhangban kellett lennie a fej tartásának és arckifejezésének a kéz és a láb tartásával, valamint a test helyzetével.
          A korpusz megjelenése az apró részletek kidolgozásától függõen változatos lehet:
                    - a kar mindig kitárt, de ennek mértéke változó
                    - Az ujjak mereven kinyitva, vagy szorosan ökölbe zárva vannak
                    - a lábak egymáson, vagy egymás mellett helyezkednek el
                    - a fej jobbra, esetleg balra dõl, vagy középen helyezkedik el
                    - az ágyékkötõ megkötése is változatosan jelenik meg:
                    - jobboldali megkötés, baloldali megkötés, esetleg szimmetrikusan, mindkét oldalon meg van kötve
                    - a test ritkán S alakban meghajlik, de leggyakrabban szimmetrikus elrendezésû.
          Ezek alapján két fõ típus különböztethetõ meg:
                    - oldalt hajtott fejjel, lógó vagy enyhén meghajlott testtel a halott Krisztust ábrázolják
                    - szembenézõ arccal, "lebegõ" testtartással az élõ Krisztust ábrázolják
          Elõfordul a mellkas mintázása is: néha csak enyhén bemélyített részek jelzik a bordákat, máskor azonban vízszintes és függõleges barázdákat figyelhetünk meg. Ez utóbbi által elvontabb, drámaiabb lesz a Krisztus alak ábrázolása.
          Magyarországon elterjedt volt a Mária-kultusz. Ennek köszönhetõek a talapzaton álló Mária-szobrok és néhol a talapzat elejébe mélyített piéta.
          Megfigyelhetõ még a kereszteken szentek ábrázolása, mely esetleg az adott hely védõszentjének "tiszteleg".
          A mesterek ezeknek a szobroknak a kidolgozásakor tesznek tanúságot ügyességükrõl. Ábrázolásuk változó. Leggyakrabban megfigyelhetõk:
                    - lehajtott vagy felfelé tekintõ fej
                    - összekulcsolt kéz
                    - zártság
                    - aprólékos kidolgozás
          Igényes megformálásukkal és stílusukkal szerves tartozékai az útmenti kereszteknek.

Vissza a lap tetejére>>>


Szokás- és hagyományvilág

A keresztek többsége útkeresztezodés mellett vagy egy birtok végében áll. Elõfordulnak azonban máshol is. Ily módon megkülönböztethetünk olyan kereszteket, amelyek:
                    - templom vagy temetõ területén állnak
                    - utak mellett vagy útkeresztezõdésben állnak. Némelyik ma már magányos, elhanyagolt, de valaha sokat használt út haladt mellette.
                    - egy család birtokán álltak, esetleg még ma is a birtok területén állnak. Ez a szokás e században terjedt el.
                    - régi tanyasi iskolák mellett álltak Ha a kereszt útban volt, vagy új keresztet kellett állítani a régi tönkrement kereszt helyére, gyakran elõfordult, hogy eredeti helyérõl eltávolították, az építményt.
          A keresztek nagy részét fogadalomból vagy hálából emelték, esetleg régi szerencsétlenségek emlékeként. A keresztek egy részét magánszemély vagy család állíttatta, más esetekben azonban több személy vagy család, esetleg egy egész faluközösség fogott össze.
          A keresztek elnevezése is többféle lehet. Kaphatták nevüket:
                                                                                          - az állíttató/k/ról
                                                                                          - a területrõl, ahol állnak
                                                                                          - az útról, amely mellett állnak
                                                                                          - az iskoláról, amely elõtt állnak
                                                                                          - valamelyik megjelenési sajátosságukról
          Ha a keresztet nem védett területre, vagyis nem templom és temetõ területére állították, akkor gyakran kerítéssel vették körül, amely egyrészt védte a keresztet a legelészõ állatoktól, másrészt figyelmeztette az arra járókat a hely szent voltára. Ez a kerítés általában 80-120 cm magas volt és 2x2 méteres területet fogott közre. Rendszerint dísznövényeket ültettek erre a területre, és idõnként a kerítésen kívülre is, vagy magas fákkal vették körbe a területet.
          Népi szokásjog szerint a kereszt és a körülötte lévõ kis kert az egyház tulajdona volt, bár telekkönyvileg vagy más írásbeli megegyezésben nem írták át.
          A kereszt körüli területet az állíttató család vagy közösség, fõleg az eladó lányok gondozták.
          Õk vitték a virágokat és az õ feladatuk volt, hogy minden nyári szombaton és a jeles ünnepeken virágcsokrot tegyenek a feszület lábához.
          Az alapító család kihalása, esetleg elköltözése után a környéken lakók viselték gondját a keresztnek és környékének.
          A feszület felszentelése nem volt magától értetõdõ. Csak akkor történt meg, ha az állíttató alapítványt tett, amibõl a létesítményt fenn tudták tartani. A felszentelés ünnepélyes keretek között történt: bemutattak a helyszínen egy szentmisét, prédikációval.
          A felszentelés után vendégséget tartottak. Egyes családok a felszentelés évfordulóját is ilyen keretek között ünnepelték meg.
          Az útmenti és temetõi feszületek, a régi falusi nép életében jelentõs szerepet játszottak. Ezt mutatják a hozzájuk fûzõdõ szokások. Az új kereszteknek Szegeden keresztapát és keresztanyát választottak. Az õ feladatuk volt, hogy az állíttatók mellett és azok elköltözése vagy halála után gondozzák a keresztet. Évente több alkalommal is felkeresték.
                                                  - mindenszentekkor egyénileg keresték fel. Ilyenkor virágot és koszorút vittek, este pedig gyertyát gyújtottak a keresztnél. Baranyában 1-2 pénzdarabot is tettek a talapzatra. Ez a halottak napi alamizsnaosztásra vezethetõ vissza. Ekkor volt szokás - szintén Baranyában fogadalomból felöltöztetni a Mária-szobrokat.
                                                  - áldozócsütörtök hetében hétfõn, kedden és szerdán körmenetben mentek a keresztekhez imádkozni. Ilyenkor az emberek, papjuk vezetésével, kereszttel és lobogókkal harangzúgás közben egyik kereszttõl a másikig haladva megkerülték a határt.
          Ennek a 3 napnak a neve is mutatja a népi szokást: keresztjáró napok.
          Az ünnep gyökere a középkorba nyúlik vissza, valószínûleg egy misztériumjáték részének továbbélése - Jézus kivezeti tanítványait az Olajfák hegyére.
                                                  - néhol a búzaszentelés szertartását is keresztek közelében végezték
                                                  - búcsúk alkalmával csoportosan mentek a keresztekhez, ahol énekeltek és imádkoztak
          Néha nem csak mindenszentekkor, hanem minden jeles ünnepen gyújtottak gyertyát a keresztnél.
          Rendszeres ünnep volt a keresztállítás évfordulója. Ilyenkor minden évben felkeresték az egyes családok a keresztet. Egyes kereszteknél misét mondtak minden évben, ugyanazon az ünnepen. Ez az ünnep lehetett az állíttató családfõ nevenapja, vagy a felszentelés évfordulója stb.
          A keresztek helyei fontos pontok voltak a térképeken. Segítették a tanyavilágban és a szántóföldeken a tájékozódást. Gyakran ezekrõl kapták nevüket az egyes tanyadûlõk. A keresztek tisztelete általános volt a magyar nép körében.
          Az arra járó férfiak megemelték kalapjukat, míg a nõk keresztet vetettek. Gyakran imádkoztak elõtte egyénileg, de néha több asszony, esetleg egy egész rózsafüzér-társulat kereste fel a falu keresztjeit. Ilyenkor virágot, koszorút vittek rájuk, és szükség esetén esõért könyörögtek.
          Fontos állomások voltak a búcsújárás útvonalába esett keresztek. Ezeknél a búcsúsok megálltak imádkozni, énekelni.
          A tanyasi emberek ritkán jutottak el a falusi templomig. Ezért számukra jó idõben kereszteknél, rossz idõben tanyasi iskolák épületében tartottak vasárnapi szentmisét, mely után az összegyûltek bált rendeztek. Ezek voltak a misebálak. Egyes helyeken még ma is szokásban van, hogy a tanyasi emberek számára környékbeli kereszteknél mondanak misét vasárnap. (pl.: Röszke, Domaszék)

Vissza a lap tetejére>>>


Keresztekhez fûzõdõ hiedelemvilág

          A nép meghatározott célokkal emeltetett kereszteket.
          A kereszt jele minden féle felhasználásban gonoszûzõ célú. A szántóföldeken, szõlõkben és keresztutakon felállított keresztek a pogány istenszobrok keresztény átalakításai.
          Természeti csapásoktól, férgektõl, madaraktól, tolvajoktól óvja a termést, bajtól a falut és az útonállót, távol tartja a gonoszt, a betegséget, és gyógyít.
          Szegeden naplemente után a siratóasszony keresztet helyezett a halott mellére, míg szintén Szegeden az új házba mindig a keresztet vitték be legelõször.
          Más területeken is megfigyelhetõ a kereszt, gyógyító hatásába vetett hit. Egyes helyeken a gyógyító hatást nem az egész keresztnek tulajdonították, csak egyes részeinek. Ezekbõl a részekbõl aztán az emberek igyekeztek egy parányit megszerezni. Más hiedelmek is voltak, melyek szerint a betegséget át lehetett hárítani a keresztre, és ez által az illetõ meggyógyult.
          A köhögõs beteg a magán viselt kék szalagot az út menti keresztre kötözte, míg a nyavalyatörõs a temetõi keresztre csavarta az inget.
          A néphit szerint az útkeresztezõdéseknél vannak a rosszak és bûbájosok, akik arra várnak, hogy az arra haladókat megronthassák. Ezért nem véletlen, hogy sok keresztet állítottak az utak keresztezõdéséhez.
          A keresztjáró napoknak is megvolt a maga célja. Ezáltal akarták az emberek biztosítani a föld jó termését, és a természeti csapások elhárítását.
          Éppen ezért Szeged környékén csak a 3 napos körmenet után fogták be az állatokat a munkába.

(Forrás: "Útmenti keresztek" Szakdolgozat 1999. Írta: Ábrahám Ildikó)

    1. Háborús emlékmû

1988-ban szentelték fel, hogy a második világháború röszkei áldozatainak állítson emléket.
    Helye:
    Röszke Templom
    Anyaga:
    bronz korpusz
    Méretei(cm):
    347x190
    Felirata:
    A háború, a fasizmus áldozatai
    Akik a II. világháború sok millió
    áldozatával együtt
    vesztek el 1939.IX.1 és 1945.V.5.
    között
    a népek nagy harcában.
    Aki olvasod nevüket,
    imádkozzál értük.
    És azért, hogy soha
    többé ne legyen háború.

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    2. Kalmár kereszt


    Helye:
    Röszke II. kerület 129.
    Anyaga: talapzat:
    oszlop:
    oszlopfõ:
    kereszt:
    korpusz:
    INRI:
    tégla
    tégla
    beton
    öntöttvas
    öntöttvas
    öntöttvas
    Méretei (cm):talapzat:
    oszlop:
    oszlopfõ:
    kereszt:
    98x93x22
    133
    50x48
    162 - 55

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    3. Bokor kereszt


    Helye:
    Röszke, Fenyves erdõ mellett
    Anyaga: talapzat:
    oszlop:
    kereszt:
    korpusz:

    beton
    márványutánzat
    márványutánzat
    öntöttvas fehérre festve

    Méretei (cm):talapzat:
    oszlop:
    oszlopfo:
    kereszt:
    49x68x30
    92
    30x44
    110 - 49
    Felirat:
    Az Isten dicsõségére
    1897.év deczemberhó 14. 17.21 iknapjain Vörhenyben elhunyt Ilonka, Mariska és Örzsike feledhetetlen kis lánykáik emlékezetére emeltették a szülök Szeged 1898 aug.15.
    Bokor Pál, Gajdacsy Ilonka

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    4. Határ kereszt


    Helye:
    Röszke, Felszabadulás u. l.sz. ház után
    Anyaga: talapzat:
    oszlop:
    kereszt:
    korpusz:
    beton
    mûkõ
    mûkõ
    öntöttvas
    Méretei (cm): talapzat:
    oszlop:
    oszlopfo:
    kereszt:
    100x76x70
    151
    50x52
    112 - 62
    Felirat:
    Isten dicsoségére emeltette
    Szekeres Ferencz és neje
    Takács Viktor 1922
    (fehér márványutánzat)

    Vissza a lap tetejére>>>

    5. Kiri kereszt

    Helye:
    Röszke
    Anyaga: talapzat:
    oszlop:
    kereszt:
    korpusz:
    INRI
    Mária
    beton
    mûkõ
    mûkõ
    mûkõ
    mûkõ
    gipsz
    Méretei(cm) talapzat:
    oszlop:
    oszlopfö:
    kereszt:
    162x200
    153
    100x134
    168 - 128
    Kerítés:
    Drótháló 350x380x120 cm
    Felirat:
    Köszönjük Szûzanyánk A te segítségedet Kiri Antal és neje
    Továbbra is segíts
    Szûzanyánk
    Kiri Ferenc és neje
    Emberé a munka Istennél az áldás Sebök Imre és neje
    Isten dicsöségére
    emeltette
    a világháborúból hazatérése emlékére
    Kiri István és neje Masa Gizella
    Szeretetböl hozzájárultak
    Kiri Miklós és neje
    VérJózsef és neje
    Nagy Illés és neje
    Kiri Imre és neje
    Német Józsefés neje
    Ördög Imre és neje
    1948
    (fehér márványtáblák)

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    6. Harangosközi kereszt


    Helye:
    Röszke, II. kerület 147.
    Anyaga: kereszt:
    korpusz:
    INRI:
    fa
    öntöttvas ezüstre festve
    öntöttvas feketére festve
    Méret (cm):kereszt:
    260 - 93
    Megjegyzés:
    A fénykép készítése óta tetõ kerûlt a kereszt fölé.
    Felirat:
    Alitatott 1933
    Ujitatott 1994

    Vissza a lap tetejére>>>

    7. Alsó iskolai kereszt


    Helye:
    Röszke, Felszabadulás u. 195.sz.
    Anyaga: talapzat:
    oszlop:
    kereszt:
    korpusz:
    Mária:
    beton
    mûkõ
    öntöttvas feketére festve
    öntöttvas aranyra festve
    öntöttvas ezüstre festve
    Méretei (cm): talapzat:
    oszlop:
    oszlopfo:
    kereszt:
    129x131x11
    172
    40x40
    158 - 70
    Kerítés:
    Vaskerítés 240x275 145 cm
    Felirat:
    Isten dicsõségére
    építette
    Röszke lelkes
    lakossága
    1899
    augusztus 15-én
    Felujítatta
    az egyházközség
    1930
    ( ezüstre festett öntöttvas )
    ( bevésve )

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    8. Fodor kereszt


    Helye:
    Röszke, II. kerület 50.
    Anyaga: talapzat:
    oszlop:
    kereszt:
    korpusz:
    INRI:
    tégla
    beton
    beton
    mûkõ
    mûkõ
    Méretei (cm): talapzat:
    oszlop:
    oszlopfõ:
    kereszt:

    148x151x14
    105
    40x40
    185 - 80
    Kerítés:
    Drótháló 331x337x90 cm
    Felirat:
    Áld meg határunkat emeltette:
    Röszke Feketeszél Függ. Kisg. ifjusága és lakossága 1947

    Vissza a lap tetejére>>>

    9. Fehér kereszt


    Helye:
    Röszke, Az E75-ÖS út mentén található röszkei szennyvíztisztítótól 1 km-re
    Anyaga: talapzat:
    oszlop:
    kereszt:
    korpusz:
    INRI:
    mûkõ
    mûkõ
    mûkõ
    öntöttvas, színesre festve
    bevésve
    Méretei(cm): talapzat:
    oszlop:
    oszlopfo:
    kereszt:
    82x82x35
    108
    75 x 70
    130 - 80
    Kerítés:
    Drótháló 200x200x105 cm
    Felirat:
    Jézus vérzõ szent szíve
    oltalmazd
    határunkat
    Készült 1917-ben
    felújította
    1969-ben
    a
    környék lakossága

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    10. Rác kereszt


    Helye:
    Röszke, Felszabadulás u. 27/A számú házzal szemközt levö oldalon, egy kis domb tetején
    Anyaga: Kereszt:
    Fa korpusz
    Méretei (cm): Kereszt:
    255 - 118

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    11. Kisszéksósi kereszt


    Helye:
    Röszke
    Anyaga: talapzat: oszlop:
    kereszt:
    korpusz:
    INRI:
    Mária:
    tégla
    tégla
    öntöttvas feketére festve
    öntöttvas ezüstre festve
    öntöttvas feketére festve
    öntöttvas ezüstre festve
    Méretei(cm): talapzat:
    oszlop:
    oszlopfõ:
    kereszt:
    91x78x26
    120
    33x52
    178 - 58

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    12. Szulcsán kereszt


    Helye:
    Röszke, IV. ker. 436.
    Anyaga: kereszt:
    INRI:
    Mária:
    fa
    alumínium szürkére festve
    alumínium szürkére festve
    Méretei(cm): kereszt:
    424 - 130

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    13. Börcsök kereszt


    Helye:
    Röszke, III.ker.314.
    Anyaga: talapzat: oszlop:
    kereszt:
    korpusz:
    INRI:
    mûkõ
    mûkõ
    mûkõ
    öntöttvas fehérre festve
    öntöttvas fehérre festve
    Méretei (cm): talapzat:
    oszlop:
    oszlopfo:
    kereszt:
    92x107x50
    133
    65x70
    271 - 140
    Kerítés:
    Drótháló 358x370x110 cm
    Felirat:
    Isten dicsõségére emeltette ezen keresztet Börcsök István életének 84 ik évében 1889 ikév november loán
    (bevésve)

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    14. Kancsal kereszt


    Helye:
    Röszke, III. 250.ház melleti óvoda elõtt
    Anyaga: talapzat:
    oszlop:
    oszlopfo:
    kereszt:
    korpusz:
    INRI:
    tégla
    tégla
    beton
    öntöttvas
    öntöttvas
    öntöttvas
    Méretei (cm): talapzat:
    oszlop:
    oszlopfõ:
    kereszt:
    103x100x20
    125
    49x49
    144 - 50

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    15. Temetõi kereszt


    Helye:
    Röszke temetõ
    Anyaga: talapzat:
    oszlop:
    kereszt:
    korpusz:
    INRI:
    beton
    mûkõ
    mûkõ
    öntöttvas szürkére festve
    öntöttvas szürkére festve
    Méretei (cm): talapzat:
    oszlop:
    oszlopfõ:
    kereszt:
    139x162x40
    110
    60x30
    215 - 96

    Vissza a lap tetejére>>>

    16. Templomi kereszt


    Helye:
    Röszke, templom
    Anyaga: talapzat:
    oszlop:
    kereszt:
    korpusz:
    INRI:
    mûkõ sárgásbamára festve
    mûkõ sárgásbamára festve
    mûkõ sárgásbamára festve
    öntöttvas szürkére festve
    bevésve
    Méretei (cm): talapzat:
    oszlop:
    oszlopfõ:
    kereszt:
    99x100x15
    150
    71x81
    245 - 50
    Felirat:

    Isten dicsõségére
    emeltette Röszke
    lelkes lakossága
    1883 ik év Márczius hó 19-én
    (bevésve)
    Megjegyzés:
    A tanító lakása elõl került a templom elé.

     

    Vissza a lap tetejére>>>

    17. Temetõi emlék kereszt


    Helye:
    Röszke, temetõ
    Anyaga: kereszt:
    korpusz:
    fa
    fa
    Méretei (cm): kereszt:
    390-190
    Megjegyzés:
    A korpusz fából készült, a természetben megtalálható formában, nem formára vágva.

    Vissza a lap tetejére>>>

    18. "Varga kereszt"


    Megjegyzés:
    A kereszt, másnéven a "Farkashegyi kereszt" az 1990 -es évek elejéig létezett, illetve volt megtalálható.
    Sajnos az elenyészeté lett.

    <<< Vissza az elözõ oldalra                                                                                   Vissza a lap tetejére>>>